Aki elolvasta e-füzetünket a kezdők 3 leggyakoribb hibájáról, már jó úton halad az anyakönyvi kutatásban.
Ha még nem olvasta, itt kérheti, hogy elküldjük Önnek.
Meddig juthatunk az anyakönyvi kutatással és hogyan tovább,
ha megnéztük mindhárom fajta (keresztelési, házassági, halotti) anyakönyvet?
Ekkor szerencsés esetben nagyon sokáig visszakövettük már őseinket. Az egyházi anyakönyvezés lehetséges legkorábbi kezdete Magyarországon a 16. sz. vége. Mivel a katolikus egyház tudni akarta, hogy kik a saját hívei, tehát nem protestánsok, ezért a Tridenti Zsinaton 1563-ban előírták a katolikusok anyakönyvezését. Magyarországon Pázmány Péter alatt a Nagyszombati Zsinat rendelte el 1611-ben, hogy a katolikusok elkezdjék az anyakönyvezést, de ennek végrehajtása nem kezdődött meg általában azonnal. A 17. sz. végén vált általánossá a katolikus anyakönyvezés, amelyben egyébként sokszor szerepelnek más vallásúak is. Viszont vannak a 16. sz. végénél korábbi magyarországi anyakönyvek is, ahol úgy döntött a helyi evangélikus, református vagy katolikus felekezet. A legelső magyar evangélikus anyakönyv a kassai 1587-ből, a mai Magyarország területén pedig a soproni, 1656-ból. A legrégebbi fennmaradt katolikus anyakönyv a kőszegi 1633-ból. Az abszolút legkorábbi magyar anyakönyv az 1624-től kezdődő zalakomári (régen Kiskomárom) református anyakönyv. Teljesen általános minden keresztény felekezetnél a 18.sz. végén lett az anyakönyvezést, mert ekkor már Ferenc József türelmi rendelete biztosította a protestánsok vallásszabadságát, tehát sok gyülekezet ekkor kezdhetett saját anyakönyvet vezetni, és el is kezdték mindenütt.
Zsidó felekezeti anyakönyvezés már helyenként kb. 1760-tól létezik (a legkorábbi a nagytétényi), de csak 1851-től volt ez kötelező a zsidók számára. Ahol maga a felekezet nem anyakönyvezett valamiért, ott ez a szolgabíró kötelessége volt.
Tehát összefoglalva, mire számíthat a kutató:
izraelita anyakönyv 1851 után mindenhol létezett,
református az 1780-as évektől,
katolikus a török által nem elfoglalt területeken 17. sz. végétől, a török hódoltság területein a 18. sz. első évtizedeitől található biztosan.
Persze bármely kivétel, ha elpusztult az anyag, ami bármelyik felekezet anyakönyvével megtörténhetett.
Önnek sikerült a legkorábbi időkig eljutni?
Keveseknek van ilyen szerencséje.
Ha fenn is maradt, nem mindig vezették teljesen hiánytalanul a anyakönyveket.
De legtöbben azért ütközünk falakba, mert visszakövettük valameddig a családot, de nem tudjuk, honnan költöztek arra a helyre.
Néhány lehetőség ekkor:
- indexelt anyakönyvi adatbázisok, amelyekben név alapján megtalálhatjuk őket, akárhol is laktak
- a környékbeli anyakönyvek átfésülése
- családtörténeti szakirodalomban keresés a névre (leginkább nemes családoknál hoz eredményt)
- helytörténet áttanulmányozása
- levéltári adatbázisokban való keresés a névre (ez nem anyakönyveket, hanem más forrásokat tartalmaz)
Ön melyik forrásról, módszerről szeretne mielőbb többet tudni?
Írja meg nekünk kommentbe, hogy miről írjunk!
Sikeres kutatást kívánunk!
Judit és István
a Historia Fordítástól
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése